Utazásaim: USA - Közép-Amerika 2011 November

Üdvözlet a kedves Olvasónak!

A következő sorokban egy utazásomat követheted nyomon, amit az Amerikai Egyesült Államok és Közép-Amerika néhány országának területén éltem/tük meg, 2011 Novemberében.

Ajánlom és ajándékozom ezt a dokumentumot azon barátaimnak vagy ismerőseimnek (akár ismeretleneknek), akiket érdekel a nagyvíz másik oldala, akik örömmel és átéléssel olvasnak egy élménybeszámolót, ezáltal soraimat, szívesen néznek "pixelesztergát" nélkülöző képeket, jelen esetben a képeimet. Magyarán, ha bárkinek okoz csak apró örömöt is a művem, akkor a belefeccelt óráim nem voltak hiábavalók, és értelmet nyertek. Nekik élvezetes olvasást és képnézegetést!

Fogjunk bele.

Az ez évi tengere(ke)n túli látogatásom kissé hosszúra nyúlt ugyan, viszont tapasztalatokban mérhetetlenül gazdagra sikeredett. Az őszi, ilyen jellegű utazásom már hagyományosnak mondható, hiszen az elmúlt 7 év mindegyikében megadatott, hogy hátrahagyva kishazánkat, ellátogathassak az Amerikai kontinensre. Megint szép helyeket láttunk, sok finomságot ettünk, rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg. Nem volt szándékom hosszúra nyújtani e művemet és kihagytam a napi kötelező dolgok leírását is (evés, ivás, pisi, stb.), inkább a fotókhoz igazítottam a szöveget. Nagyon sok kép lett, de nem volt szívem kihagyni ennél többet, mert csonka lenne a történet. A beszámolót inkább a képekre építettem, hasonlítva egy diafilmvetítésre, illusztrálva élményeimet, kalandjaimat, kis kínjaimat és sok örömömet.

Nem lesz rövid! Mogyorót, chips-szet bekészíteni, sört megnyitni…

Jó szórakozást!

Indulás Budapestről, Zürich-en keresztül, érkezés Miami-ba.

Miami, Fort Lauderdale

Hotel LaQuinta

Szemben Maserati és Ferrari szalon

50 usd/éj/szoba reggelivel

Fort Lauderdale, beach és néhány utcakép

Miami, South Beach, kikötő

Miami, Downtown

Mangrove fa

Biscayne Bridge

DownTown éjszaka

Everglades City. LINK

Kaland itt is akadt, mi egy aligátorfarmot néztünk meg ebben a kicsi városban. Szóval megijesztettünk pár aligátort, kipróbáltunk egy mocsárjáró léghajót (Air-Boat) (a mi legmagyarosabb fordításunkban susnya- és sisnyásfutó) az első sorból, krokik között navigálva. Na jó, krokodil csak Afrikában van.

a pilótánk állonvágta az aligátort

Az a pók ott 10 cm

Car Show, Davie-ben

Meglátogattuk a Miami-i tengeri akváriumot. LINK Résztvevői lettünk néhány cirkuszba illő állati shownak. Állati volt...

A cápa etető...

A fóka nagyon gyors...

... és minden hülyeségben benne van...

Ez a madár dézsmálta az etetőanyagot

A fóka vizbe löki a korallokat rongáló búvárt...

...majd kimenti azt...

...újraélesztés...

...szájból, szájba...

pfuj...emberes lettem...

Mindenkit lelocsolok

Orka show. Az ovónéni táncot járt a gyerekekkel

a 3500Kg-os kardszárnyú delfin

Az oktatójával bensőséges viszonban van...

Nyelvre pacsi...

Hihetetlen magasra ugrik...

Úgy vitte, mint egy tollpihét.

A mutatványok végén pedig a partra pöccintette a kislányt.

Pici fröcskölés a nézőknek.

Puszi.

Záró kép.

Rája simogató.

Papagáj kiállítás, meglepő, hogy egyik sincs lekötve vagy korlátozva a repülésben.

Az út mentén megetettünk egy éhes mosómedve csapatot.

Vitte az egész zacskóval

Ligthouse LINK

Hard Rock Hotel & Casino

Hajóút

Beneveztünk egy 11 napos hajóútra, amely sok meglepetést és hihetetlen kalandot is hozott a Karib térségben számunkra. Csak annyit róla, hogy ennyiből nincs itthon egy normális egyiptomi út. A hajó ITT LINK. (nincs mit hozzáfűzni)

A „becsekkolás” hasonlít a repülőtérihez, azzal a kis különbséggel, hogy a beszállókártya helyett egy mágneskártyát kap a vendég, ami a szoba kulcsa, a bankkártyája és az igazolványa is az elkövetkező 11 napban. Az utasok beszállása kb. 3-4 órát vett igénybe, mindez természetesen profi ütemezésben, sehol nem kellett várakozni vagy sorban állni, maximum egy-egy ember ügymenetét. Ilyenkor mindig eszembe jut a Ferihegyi 1-1,5-órás lökdösődéses sorban állás, ahol máris meg tudod utálni a leendő útitársaidat. Na, itt ilyenről szó sem lehetett. Birtokba vettük a szobánkat, ami kicsi volt ugyan, de minden olyan dologgal fel volt szerelve, amire szüksége lehet egy utazónak, az otthonán kívül. Szinte idegesítően igényes anyagokból készült minden (de ez jellemző az egész hajóra) 2002-ben, látszott, hogy átgondoltan bántak mind a hellyel, mind a praktikus dolgokkal, sőt, még a szigetelés is osztályon felüli volt. Mi az 1. emeleten voltunk, egy tengerre néző szobában, de soha nem hallottunk egy szomszédot sem. A TV-n a szokásos műhold csatornák mellett bejött a navigációs menü, valamint ez első és hátsó kamerák képei is, hogy mindig tájékozottak legyünk a hajó mozgásáról. Ámulat. Továbbá, a következő napi programok, napi menük és még sok minden hasznos infó. Indulás előtt (mint a repülőn) biztonsági rendszabályok ismertetése és a mentőmellények felpróbálása, valamint a saját, beosztott mentőcsónak megtalálása és a baleset esetét kötelező tennivalók gyakorlása. Ezt az egyet követelik meg szigorúan, ami érthető.

A program

Az útvonalterv

Néhány csomag...

A 10. emeletről az indulás...

Az indulás felért egy népünnepéllyel, mind a hajón, mind a parton. Amikor kifutottunk, jött velünk még 3 másik hasonló méretű „ladik” is! Hihetetlen mennyiségű ember utazik így, hiszen nálunk 2000 fő az utasok száma, 11 emelet és a kiszolgálás pazar, pedig már voltunk egy-két AI ellátáson! Nem nehéz kiszámolni, hogy ezen a napon Kb. hatezer ember indult útnak, ami nem kevés… és ugye naponta indulnak ilyen, vagy hasonló hajók a világ különbözőpontjaira, és ez csak egy kikötő, az USA ki tudja hány kikötőjéből.

Megjött a révész ladikja

A révész elhagyja a hajót, kivezetett minket a kikötőből.

Első nap: A Bahamák egyik szigetét LINK (Half Moon Cay LINK) látogattuk meg...
Ez a Holland Amerika Line saját szigete, ami rengeteg díjat nyert méltán „a világ legszebb helye” verseny különféle kategóriáiban. Nem tudok sokat hozzáfűzni a képekhez, mert azok beszédesebbek, mint ezek a hülye fekete betűk. Mivel nincs kikötő, csak "kis" csónakokkal vittek ki minket a szigetre.

A hajó teljes konyhája leköltözött, hogy a megfelelő színvonalú ebédet kaphassa a szigetre lejövő utas.

Második nap: nyílt víz.

Lásd a képeken az óceán kékjét… Ezt 170-fokban látni elmondhatatlan, nem adja vissza semmilyen profi kép vagy videó. A hajón soha sehol nem volt zsúfoltság vagy teltház, mindig találtunk magunknak helyet, ami számomra meglepő. Haiti mellett haladtunk el, rengeteg halász volt a nyílt vizen.

Harmadik nap: ARUBA szigetét látogattuk meg.
Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

Ez a sziget Venezuela partjaihoz közel eső kis sziget, a Holland-Antillák egyike.

Az utasok szabadon kimehettek a szigetre (végülis ezért jöttünk) , részt vehettek különböző fakultatív programokon, ezeket nem sorolom, mert minden szigeten 20-25 féle volt, az életkor és aktivitásnak, ill. pénztárcának megfelelően. Ki, mit akar… Lehetett szinte bármit. Mivel először jártunk ezeken a szigeteken, és csak ismerkedtünk velük, ezért a szigettúrákat preferáltuk főként, némi strandolással fűszerezve. Képekből kiderül majd. Mi általában nem a hajó által kínált utat választottuk, hiszen a kikötő ilyenkor tele van helyi „vállalkozókkal”,akik ugyanazt a programot árulják, csak kisebb buszokkal és harmad/fél áron.

Bon Bini! Isten hozott! A korábban olajból élő országok más megélhetés után néztek.... a víz és a homok adott, a jó idő is..még nekik sem kellett sokat gondolkodniuk.

A karácsonyt itt is várják. No, de November 15.-én?

Hollandia sokat adott ezeknek az országoknak. Szélmalom nélkül nem élet az élet.

Kerti party

Benéztünk egy virágkertészetbe.

A kereskedelem itt is a kínaiaké...

Aruba keleti partja sziklás, nem fürdőzőbarát

A természetes hidakat a víz mosta ki. Időnként leomlanak, de pár száz év és már kész is a másik.

Natural Brige

Két rendszám...

Majdnem mint itthon a Tecsóban....miben segíthetek????

Ők azt hiszik,Hollandiában élnek. Mindenki beszéli a nyelvet, az iskolában is ezen a nyelven folyik az oktatás, a városból csak a fapapucs és a tulipán hiányzik...

Jééé... Ez nem csak a mi autónk?

Negyedik nap: BONAIRE szigete
Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

A sziget valami csoda. Nézve a képeket és kipillantva most az ablakon (mikor írom-e sorokat), hát el sem hiszem, hogy ott járhattam.

Sólepárló medencék... a sótartalom olyan magas, hogy csak egyféle alga él meg benne, ezt eszik a flamingók, és ettől lesznek rózsaszínek. Mert a flamingó fehér. Ezt nem tudtam eddig.

Nem, Nem hó....SÓ!!! :)

Rabszolgák dolgozták volna magukat halálra a sólepárlókban, de sajnos előbb megvakultak, ugyanis a napfény csillogása megvakít. A szigetország bevétele elsősorban a sóból származik, csak ezt követi a turizmus, majd az olajfinomítás. Olajuk már nincs, de Venezuela olaját finomítják bérbe. A szigetcsoportot elkerüli a hurrikán (Szélcsendes szigeteknek is hívják emiatt őket), így erre szállítják az olajat. A kikötőben elférnek a hatalmas hajók, aztán az USA-ba már kisebbek viszik tovább a petrot.

Bonaire jelkép épületei, inkább nagyobb kutyaólra emlékeztetnek, de rabszolga szállások voltak.

A szigetelés és a konfort kimagasló. Na jó, nem tegnap volt....mégis brzasztó belegondolni, hogy itt egykor emberek éltek.

Ez mind korall... volt...

Ott éppen rózsaszínesedik egy flamingó.

Stoppos (?)

A század elején még tartották a szamarakat, de mára már kártevőkként néznek rájuk, mert nincs szükség a szállítóerejükre... de mi lesz ha kifogynak a fosszilis üzemanyagok?

Elhagyatott filmforgatási helyszín... jól felforgatták.

Ez hogyan nőtt oda?

Kaktuszkerítés. Jellegzetes. 5 év alatt nő meg normális méretre.

Vigyázz szamár... áthajtás.... :)

Esténként mindig valami kedvesség fogadott minket. Juli (nem, nem magyar, indonéz, és pasi), már az első reggel tudta mindenki nevét a folyosón. Kb. 50 szoba tartozott hozzá.

Ötödik nap: CURACAO

Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

Ez volt az „ABC” szigetek (Aruba, Bonaire, Curacao) harmadik szigete

A Curacao (ejtsd: kuraszó) gyárlátogatás, természetesen kóstolóval. A 38 fokban jót tett a túristáknak. :) Egészségünkre.

Otthon mi is kipróbáljuk

A főtéren ünnepség, amit az hirtelenjött tropusi eső képtelen volt elmosni.

Szemmel láthatóan Kolombusz is örült a lufiknak, nem csak a gyerekek.

A mobil híd... ha akarom, nincs útban, ha kell, kész is....

Fél óra és elillantak a felhők...

Lent van az egyik mentőcsónak...

Medence?

Az utosó befutó, majdnem itt maradt...

A mentőcsonakot menetközben vettükfel... érdekes manőver.

Hatodik nap: ismét egy nap a nyílt vízen…

Este 11-kor új játék: "ki csinál finomabb sütit a vendégeknek" verseny, a szakácsok közt... Lásd képek. Nem gondoltam, hogy egy hajón ilyet is lehet.

A jegyzet nem ért véget, klikk a "További bejegyzések"-re

Hetedik nap: PANAMA LINK

Hajnalban keltünk, hogy láthassuk, hogyan siklik be a nem kis hajónk a Panama-csatornába.

Az esőerdők felett még lebegett a pára, amikor kamerával a nyakamban felmentünk a 10. emeletre. A hajó egy évre előre foglalta be az átkelést, és ez 340.000 USD-be került. Eszement pénz. Majd 80 millió forint.

A politikai bizonytalanság légkörében az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország a Csendes- és az Atlanti-óceán közötti utazás meggyorsítása céljából vasutat, illetve hajózó csatornát szeretett volna építeni valahol Közép-Amerikában.

A kolumbiai kormány koncessziót adott a francia Ferdinand de Lesseps diplomatának a hajózócsatorna építésére a panamai földszoroson át. Lesseps részt vett a Szuezi-csatorna építésében is. Panamában a két óceán közötti távolság nem több mint 70 km. Ebből 30 km a Karib-tengerbe ömlő Chagres-folyó. A francia terv szerint a 30 km-es szakaszt kimélyítették nagyméretű hajók számára. A fennmaradó részen egy mesterséges csatornát terveztek. A terv hasonlított a Szuezi-csatorna tervére. Problémát okozott a két ország teljesen eltérő domborzata. A Szuezi-csatornát sík, sivatagos terepen építették, Panamában viszont trópusi erdővel fedett dombvidéken kellett átjutnia a csatornának. A francia vállalkozás hatalmas pénzeket emésztett fel és 1889-re teljesen kudarcba fulladt. A kudarcban szerepe volt a nagyarányú sikkasztásoknak is. („Panamázás”) Amíg az építkezés folyt, több mint 22 ezer munkás halt meg sárgalázban vagy maláriában.

Lesseps után egyik mérnöke, Bunau Varilla szerezte meg a koncessziót. Az építkezés folytatásához pénz kellett, azonban ekkora befektetéshez egyedül az USA-nak volt fedezete. Az amerikaiakat már régóta foglalkoztatta egy közép-amerikai csatorna terve, és Nicaragua mellett Panama jött számításba. A kolumbiai kormány visszautasította az amerikai beruházást. Ekkor az Egyesült Államok szövetségest váltott. Panama 1903. november 3-án kikiáltotta függetlenségét, amit az Amerikai Egyesült Államok gyorsan elismert, és flottája megakadályozta Kolumbia katonai beavatkozását. Bunau Varilla ekkor már Panama nagykövete volt az Egyesült Államokban, és 15 nap múlva tető alá hozták az első csatornaszerződést, amely sokkal bővebb jogokat adott az USA-nak, mint az a terv, amit a kolumbiai kormány visszautasított.

Ettől kezdve az Amerikai Egyesült Államok igazgatott a csatorna mentén egy 10 km széles és 80 km hosszú sávot. Habár a szerződés szerint ezt az övezetet az Államok bérelte, joga volt katonai erővel is fellépni, ha érdekei sérülnek. Ezután a francia kudarcból okulva folytatták a Panama-csatorna építését. Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről, a 27 méteres szintkülönbséget hajók átemelésére alkalmas zsiliprendszerrel hidaltak át. A munkások halálát okozó sárgaláznak és maláriának nagy mennyiségű rovarirtó felhasználásával és szúnyogháló használatával sikerült véget vetni. Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán, egy évvel a tervezett határidő előtt.

Amilyen kicsi az ország, olyan nagy befolyással van a nemzetközi áruforgalomra. Minden évben közel 13 000 hajó kel át a Panama-csatornán az év 365 napján, 24 órában. A világkereskedelemben megjelenő áruk 10%-a a csatornán megy keresztül, mely igen jelentősnek mondható, ha a globális gazdaságot vesszük viszonyítási alapul.

3 pilot vezet át bennünket. Kettő a kormányt veszi át, a harmadik, mint tolóhajó a fenekünkben. Ha bármi motorhiba lenne, nem ám kiesik egy napi izmos bevétel....

A bebocsájtásra váró hajók... Van amelyik lepakol, vasúton átszállíttaja az áruját a tuloldalra, és ott visszapakol, mert így olcsóbb a díj.

Na jó, a panamázás fogalma a hatalmas csalásokból származik. Annyian loptak és csaltak az építés során, mint kishazánkban egy hét alatt két autópályaépítkezés 1 km-én belül, plusz egy autóflottabővítés. Pár év és a magyarkodás is fogalommá válik.

Ez a tolóhajó csak pörgött itt és a hangosban a "Welcome to Panama"-t harsogta. :)

Készül az új csatorna. Fejlesztenek. A csatorna díjat négy egyenlő részre osztják szét, úgy mint: bérek, állam, fejlesztés, és a 97 évvel ezelőtt megépítő amerikaiak között.

Nem lehet látni, de kb 20cm van a betonfal és a hajó között. Az a révész, aki ekkora hajót átvezet a csatonán, annyit keres mint az elnök az országban.

Kimondottan "panamasize" épülnek hajók, ez egy szabvány.

Az "öszvérek" szerepe egyenesben tartani a hajót. Nem húznak, csak feszítenek!

A víz szintje 10 perc alatt emelkedik ill. csökken a megfelelő mértékben (kb 10m), hogy a hajó a következő kamrába léphessen.

Itt jól látható, hogy a "kisvonatok" (elöl, hátul 4db) csak középen tartják a hajót, ami a saját erejéből halad előre...

A Gatun-tó a világ legnagyobb mesterséges tava. Innen származik a sok édesvíz, amit feláldoznak egy-egy hajó ki- és belépésekor. Még szerencse, hogy esik bőven az eső.

Mentőcsónakkal vittek ki minket a partra. Olyan volt mint egy kukta, csak kicsit melegebb... De ez pont megfelelt egy mentőcsonak próbára, inkább mint éles helyzetben.

Buszra szálltunk

Lehet, hogy Panama a világ második legnagyobb kereskedelmi központja (Hong-Kong után), de az utcakép nem ezt a színvonalat tükrözi.

kis pitt-putty

Egy kis hajóval elindultunk a Gatun tavon a Csendes-óceán irányába a Panama csatorna nyugati zsilipjeihez.

A zsilipben...kishajóhoz nem jár "kisvonat"....

Tele van a kamra...

...csökken a vízszint...

...és nyílik a kapu...

A hídon túl már a Csendes-óceán...

Panama City a háttérben

A hajókat kipakolják, olcsóbb üresen átmenni a másik partra.... a cucc meg majd vonaton.

Itt is élnek elvetemült tervezőmérnökök, nem csodálkozunk.

Panama City

Ezzel a "kis hajóval" jöttünk át a nyugati oldalra, kb 250-en. Ezután busszal vissza Colon-ba, ahol várt minket a hajónk, hogy este folytassuk útunkat.

Nem Rockyról neveztek el mindent, inkább Rockyt a mindenről. Balboa városa, Balboa a helyi Forint is...

És a bolt is Balboa...

Akarom mondani megállj!!!

Nem csak a csajoknak ilyen a popója, még a táblaemberkének is

A kikötő vámszabad terület. Van itt Adios és Aidas is...

Nyolcadik nap: Puerto Limon (Costa Rica, jelentése spanyolul „gazdag part”),

Wikipedia HU LINK

Trópusi éghajlatú földjein jelentős a mezőgazdaság. Említésre méltó az ország kőolaj- és bauxitbányászata. A világ legboldogabb országa a „happyplanetindex” szerint.

A város meglepően tiszta, buja trópusi növényzet mindenütt, az idegenvezetőnk szerint az országnak mindene megvan, ami kell, a vulkántól a tengerpartig. Senki nem éhezik, mert gyümölcs és zöldség mindenütt terem. Építkezni bárhol lehet, de csak ha az nem jár fa kivágásával. Ezt az egyet nem engedi a kormány. Évi 200 napot esik az eső, na ezzel nem lopta be magát a szívembe ez az ország.

Majomfalka...

A helyi motoros bolt...

Noni fa gyümölcse, ami eddig csak a TeleShopban létezett

Banánültetvény. A banáncserje 75-80%-a víz, gondoltam lecsapolunk egyet, feltekerjük, aztán itthon majd a kerticsapról feltöltjük, de aztán az ötlet, csak ötlet maradt... :)

A banán (Musa paradisiaca): a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növény. Levelei egymásra borulva 3–5 méter magas áltörzset alakítanak ki. Lecsüngő, összetett fürtvirágzata van. Évente 50–70 kg keményítőben gazdag, utóérő gyümölcsöt hoz (tulajdonképpen áltermés). Termése bogyótermés. A különálló terméseket banánujjaknak is nevezik, melyek tízes-húszas csoportokban, úgynevezett banánkezekben állnak. Az átlagosan 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletes, lekerekített, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. Bár vadon termő változatának gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változat magtalan. Magok hiányában sarjaztatással, vegetatív módon szaporítják, ezért a termesztett banánok egy-egy közös ős klónjai, az így kialakuló monokultúrák betegségekkel szembeni ellenálló képessége elmarad a vad ősökétől.

Minden cserje egy "banánkézfürtöt" hoz.

Így utaznak a fürtök a feldolgozóba

Itt megbontják a védőfóliát és vizzel lemossák az esetleges mérgespókokat, kígyókat.

Még a helyi fogyasztásra szánt banánt sem engedik a növényen teljesen megérni. Az exportra szánt áru már szüret előtt eléri megfelelő érettségi fokát, hogy mennyivel előtte, az a felvevőpiac távolságától és a szállítás módjától is függ. Az utóérést gyakran mesterségesen gyorsítják meg etiléngázzal, miután az áru hajón megérkezett a fogadó országba.

A Dole is képviselteti magát a szigeten...

Bár hurrikán nincs, de a trópusi vihar (a hurrikán körül keltkező) itt is rendezkedi néha... egy hajó itt, a tengerpart ott és volt...

Kókusz is van, természetesen. Frissen csapolva. :)

Ez a ház éppen építés alatt, megkérdeztem kb.: 70ezer USD az ára. De csak mert valami drága fenyőből készült, és nem helyi fából... De a kilátás pazar...

A fogadóbizottság mindig jeges törülközővel, frissitővel és kézfertőtlenítővel várta a megfáradt turistákat.

Az indulás

Costa Rica csúnya felhőkkel búcsúzott tőlünk...

Egy vacsora, a szokásos "cirkusszal" a személyzet részéről. Érdemes az arcokon a kényszeredett, erőltetett mosolyt kerseni, de elárulom felesleges... Ők élvezetből csinálják ezt a műsort.

Ezt nem tudom micsoda, talán jobb is, de nagyon finom volt...

Kacsamell, nem a magyar konyha ízeivel, de nekem bejött.

A desszert sem maradt el a többi étel mögött, kértünk repetát....

Kilencedik, tizedik nap: ismét a nyílt vízen…

Bemutatom a hajót. A kis kabinunk. Juli naponta kétszer jött takarítani, rendet rakni.

A mentőmellény, minden kabinban 3 db.

A fotózás egy komoly üzletág a hajón, nem tudom, hogy hány fotós dolgozik, de mindenütt találkozni lehetett velük. Akár a kikötőkben, akár a hajón, vagy a nevezetes helyszíneken. 20 USD-t kértek egy képért, ami az amerikai turistáknak nem tűnt túl drágának, mert vették, mint ha ingyen adnák. Itt középen egy álom (nászutas) párt láthatunk, ahol a pasi kb 1,5 fejjel volt alacsonyabb kedvesénél (a képen nem látszik).

Keresd ki magad és vidd (azaz fizess).

Internet szoba, könyvtár, és az elmaradhatatlan bár természetesen...

Hátsó medence, éppen a szokásos napi Canada-USA vizipóló mérkőzés

A hátsó kamera látószöge

Az ital "sarok" kávé, tea, limonádé, és víz... sok-sok jéggel.

A 9. emeleti "LIDO" étterem....

...és a pazar kilátása.

Mexikói ételbár...

...és az amerikai megfelelője.

A színházterem, szinte állandó műsorokkal.

Hálaadás.

...természetesen pulykával.

Azért volt steak is. Mennyei.

Pumpkin pie, a hálaadás elmaradhatatlan sütije...még maradt tök halloween-ről

Nemzetközi vízeken casino nélkül nincs élet. :)

Tizenegyedik nap: …és mire felébredtünk már ki is kötöttünk Fort Lauderdale-ben és egy jó reggeli után visszatértünk a floridai szárazföldre.

Összefoglalva: A hajóút teljes ideje alatt olyan kiszolgálásban, valamint szolgáltatásban volt részünk, amit eddigi utazásaim során semmi nem tud überelni, de még csak megközelíteni sem. Ha nem mozdultunk volna ki róla az út folyamán, akkor is egy csodautazásnak könyvelném el. De a szigetek látásának lehetősége valóban megkoronázása az út egészének. A hajó felszereltsége abszolút hozta egy 5*-os hotelét, sőt, néha jócskán felül is kerekedett, de nem csak a színház, a mozi, vagy a kaszinó miatt, hanem az egész komplexum működése miatt. És ne felejtsük, hogy ez egy jármű.

Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy rengeteg nyugdíjas élvezi ezen utazások kényelmét és jellemzően nem először. Amikor rápillantottam a fakultatív programok regisztrációs lapjaira (ahova be kellett írni az életkort, gondolom ennek valami jelentősége lehetett), szinte szemérmetlenül fiatalnak éreztem magam… Látva a 68, 72 vagy nem ritkán 90 éves életkort, és ezek nem tolókocsis aggastyánok, hanem fiatalos rövidgatyás, sportcipős emberek tele életerővel és energiával. Volt, aki húzta maga után az oxigénpalackot kis kocsin, de ez a kocsi a BAHAMÁKON gurult, Ő meg 80-90 éves!!! Számomra elképzelhetetlen.

A hajón a legtöbb dolga annak az ügynöknek volt, aki a következő utak lefoglalását intézte, állandó sorban állás volt nála. Akikkel a hajón megismerkedtünk, szinte mindenki a sokadik útján volt már. Sajnos bogarat is tettek a fülembe, hogy egy Alaszkai út nagyon csodálatos világ megismerésének lehetőségét kínálja és hogy kihagyhatatlan élmény… így megvan a következő úticél.

Delray Beach (FL) Ismét a szárzaföld... :)

Ne zavard a teknőst! Érdemes megnézni a büntetési összegeket.

Benéztünk az 1946-óta müködő Jaxson fagyizójába, ahol mindig teltház van.
LINK

Az árak. Pl.:Banana Split 7,25USD ( kb. 1600Ft) a mérete lentebb. :)

Igen, az ott egy telefon. Ez 3 gombóc.

Este még megálltunk egy fenyőfa árus mellett, mert érdekelt a dolog, hogyan is van ez a közel 30 fokban pámafákkal körülvéve. Nem tudom milyen fenyők, de nem hullanak, viszont az illatuk az teljesen megegyezik az itthoni lucéval. De az ilyen hőmérsékleten szerintem néhány óra alatt dobná le a bundáját. :)