Utazásaim

Üdvözlet a kedves Olvasónak!

A következő sorokban egy utazásomat követheted nyomon, amit az Amerikai Egyesült Államok és Közép-Amerika néhány országának területén éltem/tük meg, 2011 Novemberében.

Ajánlom és ajándékozom ezt a dokumentumot azon barátaimnak vagy ismerőseimnek (akár ismeretleneknek), akiket érdekel a nagyvíz másik oldala, akik örömmel és átéléssel olvasnak egy élménybeszámolót, ezáltal soraimat, szívesen néznek "pixelesztergát" nélkülöző képeket, jelen esetben a képeimet. Magyarán, ha bárkinek okoz csak apró örömöt is a művem, akkor a belefeccelt óráim nem voltak hiábavalók, és értelmet nyertek. Nekik élvezetes olvasást és képnézegetést!

Fogjunk bele.

Az ez évi tengere(ke)n túli látogatásom kissé hosszúra nyúlt ugyan, viszont tapasztalatokban mérhetetlenül gazdagra sikeredett. Az őszi, ilyen jellegű utazásom már hagyományosnak mondható, hiszen az elmúlt 7 év mindegyikében megadatott, hogy hátrahagyva kishazánkat, ellátogathassak az Amerikai kontinensre. Megint szép helyeket láttunk, sok finomságot ettünk, rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg. Nem volt szándékom hosszúra nyújtani e művemet és kihagytam a napi kötelező dolgok leírását is (evés, ivás, pisi, stb.), inkább a fotókhoz igazítottam a szöveget. Nagyon sok kép lett, de nem volt szívem kihagyni ennél többet, mert csonka lenne a történet. A beszámolót inkább a képekre építettem, hasonlítva egy diafilmvetítésre, illusztrálva élményeimet, kalandjaimat, kis kínjaimat és sok örömömet.

Nem lesz rövid! Mogyorót, chips-szet bekészíteni, sört megnyitni…

Jó szórakozást!

Indulás Budapestről, Zürich-en keresztül, érkezés Miami-ba.

Miami, Fort Lauderdale

Hotel LaQuinta

Szemben Maserati és Ferrari szalon

50 usd/éj/szoba reggelivel

Fort Lauderdale, beach és néhány utcakép

Miami, South Beach, kikötő

Miami, Downtown

Mangrove fa

Biscayne Bridge

DownTown éjszaka

Everglades City. LINK

Kaland itt is akadt, mi egy aligátorfarmot néztünk meg ebben a kicsi városban. Szóval megijesztettünk pár aligátort, kipróbáltunk egy mocsárjáró léghajót (Air-Boat) (a mi legmagyarosabb fordításunkban susnya- és sisnyásfutó) az első sorból, krokik között navigálva. Na jó, krokodil csak Afrikában van.

a pilótánk állonvágta az aligátort

Az a pók ott 10 cm

Car Show, Davie-ben

Meglátogattuk a Miami-i tengeri akváriumot. LINK Résztvevői lettünk néhány cirkuszba illő állati shownak. Állati volt...

A cápa etető...

A fóka nagyon gyors...

... és minden hülyeségben benne van...

Ez a madár dézsmálta az etetőanyagot

A fóka vizbe löki a korallokat rongáló búvárt...

...majd kimenti azt...

...újraélesztés...

...szájból, szájba...

pfuj...emberes lettem...

Mindenkit lelocsolok

Orka show. Az ovónéni táncot járt a gyerekekkel

a 3500Kg-os kardszárnyú delfin

Az oktatójával bensőséges viszonban van...

Nyelvre pacsi...

Hihetetlen magasra ugrik...

Úgy vitte, mint egy tollpihét.

A mutatványok végén pedig a partra pöccintette a kislányt.

Pici fröcskölés a nézőknek.

Puszi.

Záró kép.

Rája simogató.

Papagáj kiállítás, meglepő, hogy egyik sincs lekötve vagy korlátozva a repülésben.

Az út mentén megetettünk egy éhes mosómedve csapatot.

Vitte az egész zacskóval

Ligthouse LINK

Hard Rock Hotel & Casino

Hajóút

Beneveztünk egy 11 napos hajóútra, amely sok meglepetést és hihetetlen kalandot is hozott a Karib térségben számunkra. Csak annyit róla, hogy ennyiből nincs itthon egy normális egyiptomi út. A hajó ITT LINK. (nincs mit hozzáfűzni)

A „becsekkolás” hasonlít a repülőtérihez, azzal a kis különbséggel, hogy a beszállókártya helyett egy mágneskártyát kap a vendég, ami a szoba kulcsa, a bankkártyája és az igazolványa is az elkövetkező 11 napban. Az utasok beszállása kb. 3-4 órát vett igénybe, mindez természetesen profi ütemezésben, sehol nem kellett várakozni vagy sorban állni, maximum egy-egy ember ügymenetét. Ilyenkor mindig eszembe jut a Ferihegyi 1-1,5-órás lökdösődéses sorban állás, ahol máris meg tudod utálni a leendő útitársaidat. Na, itt ilyenről szó sem lehetett. Birtokba vettük a szobánkat, ami kicsi volt ugyan, de minden olyan dologgal fel volt szerelve, amire szüksége lehet egy utazónak, az otthonán kívül. Szinte idegesítően igényes anyagokból készült minden (de ez jellemző az egész hajóra) 2002-ben, látszott, hogy átgondoltan bántak mind a hellyel, mind a praktikus dolgokkal, sőt, még a szigetelés is osztályon felüli volt. Mi az 1. emeleten voltunk, egy tengerre néző szobában, de soha nem hallottunk egy szomszédot sem. A TV-n a szokásos műhold csatornák mellett bejött a navigációs menü, valamint ez első és hátsó kamerák képei is, hogy mindig tájékozottak legyünk a hajó mozgásáról. Ámulat. Továbbá, a következő napi programok, napi menük és még sok minden hasznos infó. Indulás előtt (mint a repülőn) biztonsági rendszabályok ismertetése és a mentőmellények felpróbálása, valamint a saját, beosztott mentőcsónak megtalálása és a baleset esetét kötelező tennivalók gyakorlása. Ezt az egyet követelik meg szigorúan, ami érthető.

A program

Az útvonalterv

Néhány csomag...

A 10. emeletről az indulás...

Az indulás felért egy népünnepéllyel, mind a hajón, mind a parton. Amikor kifutottunk, jött velünk még 3 másik hasonló méretű „ladik” is! Hihetetlen mennyiségű ember utazik így, hiszen nálunk 2000 fő az utasok száma, 11 emelet és a kiszolgálás pazar, pedig már voltunk egy-két AI ellátáson! Nem nehéz kiszámolni, hogy ezen a napon Kb. hatezer ember indult útnak, ami nem kevés… és ugye naponta indulnak ilyen, vagy hasonló hajók a világ különbözőpontjaira, és ez csak egy kikötő, az USA ki tudja hány kikötőjéből.

Megjött a révész ladikja

A révész elhagyja a hajót, kivezetett minket a kikötőből.

Első nap: A Bahamák egyik szigetét LINK (Half Moon Cay LINK) látogattuk meg...
Ez a Holland Amerika Line saját szigete, ami rengeteg díjat nyert méltán „a világ legszebb helye” verseny különféle kategóriáiban. Nem tudok sokat hozzáfűzni a képekhez, mert azok beszédesebbek, mint ezek a hülye fekete betűk. Mivel nincs kikötő, csak "kis" csónakokkal vittek ki minket a szigetre.

A hajó teljes konyhája leköltözött, hogy a megfelelő színvonalú ebédet kaphassa a szigetre lejövő utas.

Második nap: nyílt víz.

Lásd a képeken az óceán kékjét… Ezt 170-fokban látni elmondhatatlan, nem adja vissza semmilyen profi kép vagy videó. A hajón soha sehol nem volt zsúfoltság vagy teltház, mindig találtunk magunknak helyet, ami számomra meglepő. Haiti mellett haladtunk el, rengeteg halász volt a nyílt vizen.

Harmadik nap: ARUBA szigetét látogattuk meg.
Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

Ez a sziget Venezuela partjaihoz közel eső kis sziget, a Holland-Antillák egyike.

Az utasok szabadon kimehettek a szigetre (végülis ezért jöttünk) , részt vehettek különböző fakultatív programokon, ezeket nem sorolom, mert minden szigeten 20-25 féle volt, az életkor és aktivitásnak, ill. pénztárcának megfelelően. Ki, mit akar… Lehetett szinte bármit. Mivel először jártunk ezeken a szigeteken, és csak ismerkedtünk velük, ezért a szigettúrákat preferáltuk főként, némi strandolással fűszerezve. Képekből kiderül majd. Mi általában nem a hajó által kínált utat választottuk, hiszen a kikötő ilyenkor tele van helyi „vállalkozókkal”,akik ugyanazt a programot árulják, csak kisebb buszokkal és harmad/fél áron.

Bon Bini! Isten hozott! A korábban olajból élő országok más megélhetés után néztek.... a víz és a homok adott, a jó idő is..még nekik sem kellett sokat gondolkodniuk.

A karácsonyt itt is várják. No, de November 15.-én?

Hollandia sokat adott ezeknek az országoknak. Szélmalom nélkül nem élet az élet.

Kerti party

Benéztünk egy virágkertészetbe.

A kereskedelem itt is a kínaiaké...

Aruba keleti partja sziklás, nem fürdőzőbarát

A természetes hidakat a víz mosta ki. Időnként leomlanak, de pár száz év és már kész is a másik.

Natural Brige

Két rendszám...

Majdnem mint itthon a Tecsóban....miben segíthetek????

Ők azt hiszik,Hollandiában élnek. Mindenki beszéli a nyelvet, az iskolában is ezen a nyelven folyik az oktatás, a városból csak a fapapucs és a tulipán hiányzik...

Jééé... Ez nem csak a mi autónk?

Negyedik nap: BONAIRE szigete
Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

A sziget valami csoda. Nézve a képeket és kipillantva most az ablakon (mikor írom-e sorokat), hát el sem hiszem, hogy ott járhattam.

Sólepárló medencék... a sótartalom olyan magas, hogy csak egyféle alga él meg benne, ezt eszik a flamingók, és ettől lesznek rózsaszínek. Mert a flamingó fehér. Ezt nem tudtam eddig.

Nem, Nem hó....SÓ!!! :)

Rabszolgák dolgozták volna magukat halálra a sólepárlókban, de sajnos előbb megvakultak, ugyanis a napfény csillogása megvakít. A szigetország bevétele elsősorban a sóból származik, csak ezt követi a turizmus, majd az olajfinomítás. Olajuk már nincs, de Venezuela olaját finomítják bérbe. A szigetcsoportot elkerüli a hurrikán (Szélcsendes szigeteknek is hívják emiatt őket), így erre szállítják az olajat. A kikötőben elférnek a hatalmas hajók, aztán az USA-ba már kisebbek viszik tovább a petrot.

Bonaire jelkép épületei, inkább nagyobb kutyaólra emlékeztetnek, de rabszolga szállások voltak.

A szigetelés és a konfort kimagasló. Na jó, nem tegnap volt....mégis brzasztó belegondolni, hogy itt egykor emberek éltek.

Ez mind korall... volt...

Ott éppen rózsaszínesedik egy flamingó.

Stoppos (?)

A század elején még tartották a szamarakat, de mára már kártevőkként néznek rájuk, mert nincs szükség a szállítóerejükre... de mi lesz ha kifogynak a fosszilis üzemanyagok?

Elhagyatott filmforgatási helyszín... jól felforgatták.

Ez hogyan nőtt oda?

Kaktuszkerítés. Jellegzetes. 5 év alatt nő meg normális méretre.

Vigyázz szamár... áthajtás.... :)

Esténként mindig valami kedvesség fogadott minket. Juli (nem, nem magyar, indonéz, és pasi), már az első reggel tudta mindenki nevét a folyosón. Kb. 50 szoba tartozott hozzá.

Ötödik nap: CURACAO

Wikipedia HU LINK
Wikipedia ENG LINK

Ez volt az „ABC” szigetek (Aruba, Bonaire, Curacao) harmadik szigete